Említettük korábban, hogy a politkai mém nem újszerű jelenség. De mik voltak a kezdetleges formái? A politikusokat már korábban is kifigurázták, gúnyrajzokat, karikatúrákat készítettek róluk, csak akkor még nem a virtuális térben terjedtek ezek a megnyilvánulások. Magyarországon 1945 után a politikai karikatúra műfaja csak néhány évig virágzott. Pamfleteken kézről kézre adták már a reformkorban is. A koalíciós időszakban azonban több szatirikus lap is népszerű volt, mint a Szabad Száj , a Fűrész, a Pesti Izé és számtalan, később elhíresült karikatúra jelent meg a Demokrácia című lap hasábjain vagy a Ludas Matyiban is. De a politikai karikatúra mint műfaj csak a rendszerváltás után teljesedett ki igazán.
Éllovasa a „Legyen a címe Hócipő, az most úgyis mindenkinek tele van!” felkiáltással Hócipőre keresztelt kéthetente megjelenő szatirikus kiadvány volt. Az évtized elejének leggyakoribb karikatúra-szereplője nem volt más, mint Orbán Viktor. Utána következett Horn Gyula, majd Torgyán József, Csurka István és végül Bokros Lajos. Az akkori elnök, Göncz Árpád rendszerint valamilyen országot felkavaró botrány (például a médiaelnökök kinevezése) kapcsán került a karikatúrákba.
A politkai mémek azonban nem csak Magyarországon, másutt is hódítanak. Most csak egy érdekes példával mutatnánk be a mémek létjogosultságát. Szlovákiában a politikai mém fogalma nem merült ki az internetes képterjesztésben, hanem kilépett a valóságos térbe. Mémként könyvelték el azt az egytagú szlovákiai pártot is, amely 2010-ben alakult és néhány hete szűnt meg. A Pali Búcsúpohara elnevezésű vidám politikai párt a szlovák politikai élet egyik legviccesebb kísérlete és mémje volt. 2010-ben alapították, mindössze egyetlen taggal, Pali Vass hatalmas bajuszú mozdonyvezetővel. Ő volt az egyetlen jelölt a párt listáján is a 2010-es parlamenti választásokon, ahol lehetőségeihez képest kiváló eredményt ért el, 14 576 szavazattal 0,57 százalékot szerzett. A párt, mely eredetileg Igor Brossmann reklámszakember kísérleteként alakult meg, köszönetet mondott mindazoknak, akiknek szimpatikus volt az alapötlet: üresen akarták hagyni az összes parlamenti széket, melyet a párt annak idején szerzett volna. Emellett a kormányt szolgálóknak nevezték volna át.
Társadalmi mozgalmunk, a Poldogság szintén mémmel operál. És hogy miért? A fentiekben leírtak elég jól vázolják, hogy ennek jelentősége és relevanciája miben rejlik. És hogy miért éppen egy kutya? Mi lehetne alkalmasabb a polDOGság érzésének leírására, mint egy kutya, aki ráadásul még boldognak is tűnik?
Mit lehet összegzésként levonni a leírtak alapján? Egyrészt azt, hogy politikai mémek voltak, vannak és valószínűleg lesznek is. Az is leszűrhető továbbá, hogy egy újfajta nyilvánosság megteremtésével a politikusoknak lehetőségük nyílt arra, hogy (akár akaratlanul is) egy újfajta közeghez jussanak el, egy nem hagyományos választói réteget szólítsanak meg – specializáltan a fiatalokat. Ez a közeg kifejezetten nyitott erre a fajta kommunikációra, nem csak azért, mert idejük jelentős hányadát a virtuális térben töltik, hanem azért is, mert az ott felbukkanó üzenetekre sokkal fogékonyabbak. És bár a mémeket (legtöbb esetben) nem a politikusok gyártják és terjesztik, érdemes lenne megfontolniuk ezt a fajta kommunikációs eszközt pozitív üzenetek terjesztésére, fiatal választók megnyerésére.
