Mitől válik népszerűvé egy poltikai párt? Mi teszi egyes pártokat kedveltebbé másoknál? Miben rejlik a magas szavazatok aránya? A válasz sokrétű és hosszabb magyarázatot követel.

A világ demokratikus országaiban ugyanazokat a marketingtechnikákat alkalmazzák a politikai vezetők imázsának megtervezésére és megformálására, mint amelyeket vállalatok alkalmaznak termékeik értékesítéséhez. Sokmilliós reklámkampányok bevetésével a politikusok kifinomult eszközökkel dolgozzák meg a közvéleményt, hogy elnyerjék és megtartsák a hivatalukat. A politikai rendszert ma a marketing uralja, és a hangsúly a lényeg helyett az imázson (a látszaton), az érdemi kérdések helyett a személyiségen, az értelmes párbeszéd helyett a 30 másodperces üzeneteken van. Az imázs, a vizuális felépítés sokféle csatornán megjelenthet: szórólapon, plakátokon, televíziós és internetes kampányokban. A különböző platformok különböző választóközönség megszólítását szolgálják. A vizuális élmény bár hatásos, önmagában nem elég.

Az összkép az imázs és az üzenet összeforrásában lesz teljes. Ez pedig csak úgy működhet, ha az üzenet lényegre törő, megjegyezhető és hiteles. Hiszen végül az nyeri a választásokat, aki olyan mondanivalóval jelenik meg, amely leginkább megfelel az emberek várakozásainak, valamint aki képes is ezeket az üzeneteket sikeresen eljuttatni a választókhoz. A politikus nézeteket, eszméket, ígéreteket ad el termékként, melyekről úgy gondolja, hogy a „fogyasztók” igényt tartanak erre. Sok esetben az a dolga a marketingnek, hogy az emberek tényleg elhiggyék: nekik szükségük van erre a „termékre”. Ebből a folyamatból érzékelhető, hogy a tájékoztatás folyamata, a kommunikáció, a meggyőzés, a választók elérése mind-mind olyan elem, amely ma már indokolja a politika és a marketing összekapcsolódását.

Felmerül a kérdés azonban, hogy ha a politikai pártok jól felépített marketinggel rendelkeznek, akkor egyesek miért érnek el kisebb hatékonyságot, mint mások? Ennek több oka lehet. Egyrészt lehet szó arról, hogy gyengébb (alacsonyabb költségvetésű, kevésbé innovatív, kreatív mint másoké) a kampány, másrészt, hogy a közönség számára nem befogadható, nem hiteles, nem értékteremtő üzenetet közvetítenek, ennélfogva az eladhatóság és a szimpátia nagymértékben csökken.

A fiatalok körében megfigyelhető politikai apátia kapcsán felvetődik, hogy mennyire szólítják meg őket a politikai pártok, ha megszólítják egyáltalán. Úgy gondoljuk, nem igazán. Nincsenek kifejezetten rájuk kihegyezett politikai kampányok, annak ellenére, hogy elég jelentős választóréteget képvisel a 18-30 éves korosztály. Nincsenek, vagy nagyon kevés az olyan ígéret, ami kifejezetten az ő igényeikre, elvárásaikra lenne kihegyezve. Magyarázható lenne tehát ezzel a magas politikai apátia a körükben? Erre a kérdésre a politikai pártok joggal válaszolhatnának úgy, hogy mivel tudják, hogy úgymond „nem számolhatnak velük”, mert nagyon kis részük megy el szavazni, így nem is fordítanak különösebb jelentőséget erre a rétegre. Végülis valamit, valamiért. Talán ha a fiatalok nagyobb arányban mennének el szavazni, a figyelem is jobban rájuk irányulna a politika részéről. Szerintem érdemes tenni egy próbát! Menjünk el szavazni!