Hányszor hallhattuk ezt szüleinktől.... Majd, ha jól mennek a dolgaink fiam, majd akkor megpihenünk. Majd akkor lazítunk. Addig viszont tanulj, dolgozz, figyelj, készülj! Különben nem lesz belőled semmi. Hogy én mennyire utáltam ezeket a mondatokat...

Mégis, ha belegondolsz: mi az, ami elsőre, gyakorlás nélkül működik? Szerencséd persze lehet, de mégis, jó legalább egyszer foglalkozni valamivel, mielőtt élesben kell megcsinálnod. Nyilván, az idő múlásával a gyakorlásra fordított idő rövidül, megszűnni azonban sosem fog.

Van azonban Magyarországon egy dolog (talán több is, de én most ezt emelném ki), amivel a többség, és főleg talán a fiatalok, egyáltalán nem szeretnek foglalkozni. Nem tanulják, nem gyakorolják, ha lehet, elmenekülnek előle. Politika. Gyűlölt, félt, lenézett szó, szinte zombivírus, mely csak az agyadra pályázik.

Szüleink sírva könyörögnek: jaj, csak politikus ne legyél fiam! Oktatásunk nem készít fel, közvéleményünk nem támogat. És még csodálkoznak, hogy a magyar fiatal apátiába süllyed. Hiszen ha folyton falakba ütközik, folyton a kezére csapnak, sosem ért semmit, nincs sikerélménye, akkor mit tegyen mást? Még az állatok is képesek a tanult tehetetlenség viselkedésformájának megtanulására. Akkor fiataljaink miért is ne választanák ezt az utat?

Inkább foglalkoznak mással. A politikát pedig meghagyják a „felnőttek” számára. Hiszen a politika milyen? Izzadságszagú, öreges, agitáló és demagóg. Ahelyett, hogy fiatalos, kezdeményező, élettel teli és szórakoztató lenne. No persze ott a kérdés: lehet egyáltalán ilyen?

Angliában számítógépes játékot fejlesztettek, hogy a fiatalokat saját koruk csatornáin keresztül szólíthassák meg a témával kapcsolatban. Amerikában a fiatalok jobban tisztában vannak saját jogaikkal, mint az egyéb, kötelező tananyagok bármelyikével. Mi vajon mit fogunk tenni, hogy fiataljainkat kiemeljük a politikai szürkezónából? Hogyan fogjuk megkedveltetni, vágyott foglalkozássá tenni a közéletről, a politikáról való gondolkodást és az ahhoz kapcsolódó cselekvést?

Mert hát mi az alternatíva? Felnő egy nemzedék, akit nem érdekel a köz. Nem érdekel a másé, nincs tisztában sem jogaival, sem kötelességeivel, de ugyanígy lehetőségeivel és a rendszer nyújtotta keretekből fakadó előnyökkel sem. Nyilván mindig lesz egy réteg, aki vezet, aki kiáll, aki beszél és meggyőz, de mi lesz a tömeggel? Hová tart a nemzet, ha életét érintő, alapvető kérdésekben sem tájékozódik, nem ért, nem érez és nem érdekelt? Milyen lesz így a holnap?

A jövő nyitott. Az út kettős. Döntsünk hát!