Napjaink kultúrájába kitörölhetetlenül beleivódott a mémek fogalma. De valójában mi is a funkciójuk? Vagy van-e egyáltalán? A válaszunk: határozottan igen. Sokféle formában, sokféle platformon jelenhetnek meg. Céljuk lehet kigúnyolás, ironizálás, figyelemfelhívás. De mindezt miért pont a mémek valósítják meg? Azt lehet mondani, hogy ez a viszonylag új műfaj (amely különösen az újmédia térhódításával vált elterjedtté) egyszerű, érthető és szórakoztató formája a véleménynyilvánításnak.

Az internet hatására a közéleti humor és politikai karikatúra demokratizálódott. Nem csak arról van szó, hogy villámsebességgel terjednek el az egyes eseményekre reflektáló mémek, de a különböző programok segítségével bárki mémgyárossá válhat, és akárki könnyen "múzsává" is avanzsálódhat. Ugyanakkor még kérdés, hogy vajon mit is kezdenek a hazai közéleti szereplők ezzel az újfajta ,,visszajelzési" formával.

Politikai mémek mindig születnek, amikor alkalom adódik rá. Legyen szó a rezsicsökkentésről, vagy a kiküldött sms-ekről a márciusi hóviharban, az alkotók megtalálják az utat az újabb kreációknak. Schmitt Pál annyi humoros anyagot szolgáltatott a lelkes mémkészítőknek, hogy külön rovatot kapott a gyűjtőoldalakon. A politikusok azonban a legtöbb esetben nem szolgáltatnak semmilyen reakciót ezekre az alkotásokra. Egyrészt mert nem olyan nagy léptékűek vagy sértőek, hogy a politikusok elkezdjenek velük foglalkozni, másrészt pedig a negatív reklám is reklám. A mémek esetében mégpedig ingyenes reklám. Valljuk be, nem rossz marketingkommunikációs fogás egy-egy politikus számára, mikor anélkül kering a képe az interneten, anélkül képezi közfigyelem tárgyát, hogy akár egyetlen forintot ráfordított volna, még akkor is, ha a kontextus, melyben ábrázolják, nem éppen hízelgő. A politikai marketing írásunk kapcsán már szó volt arról, hogy miként épül fel a poltikusok imázsa, de most helyénvaló ismét megemlíteni, hogy valóban egy termékként tekintenek rájuk. Ahogy egy termék esetében is, ha felmerül valamilyen kifogásolnivaló vele kapcsolatban, kézenfekvő és gyors véleménynyilvánítási eszközként funkcionálnak a mémek (gondoljunk csak a tavalyi Danone-reklám Pocak figurájára). Ugyanígy, ha bármely politikus, vagy akár politikai esemény  kritikát szül bennünk, rögtön kifejezésre kerül mém formájában. A mém egyik lényegi jellemzője a humor, ennélfogva pedig a szórakoztatás. Nem különösebben fura tehát, hogy mai világunkban, mikor egy-egy információ minél gyorsabb befogadására van igényünk, ennyire népszerű a mémek fogyasztása. Lényegében instant üzenet és humor egy tasakban.

2011 nagyon erős volt a politikai mémek gyártása szempontjából – mondta az mainap.hu-nak Szomszéd Orsolya, a Nézőpont Intézet elemzője. Nyilván, mivel ez nem egy új találmány, ennek voltak kezdetleges formái már korábban is. Azonban a jelenség most harapózik el és vírusszerűen terjed. Népszerűségét annak köszönheti, hogy olyan csoportokat, választói rétegeket lehet elérni vele, akik eddig nem foglalkoztak a politikával. A vicces paródiák elérik ezeket az inaktív rétegeket és ez akár az új, civil szereplők számára is jó lehetőség – véli a politológus. Ilyen szempontból az internet nyújtotta tárház a politikusok számára is lehetőséget jelentene, de ők általában félnek kimerészkedni a virtuális terepre. A Web2-n (közösségi oldalakon, blogokon) kommunikálni kötelező gyakorlat, de a tartalmak kérdésesek. De a kampányfogás visszaüthet, a politikusok szeretik védve tudni magukat. A mai napig dilemma számukra, hogy meddig lehet elmenni – mondja a politológus.
A politikai mémekben van egy olyan jelenség, hogy abban a pillanatban, ahogy valaki olyat tesz vagy mond, ami kivágja a biztosítékot az perceken belül internetezők ezreihez juthat el. Virtuálisan adják kézről kézre a hírt, amit néha még el is túloznak. Ez egy új típusú nyilvánosságot biztosít.

Nemsokára következik a poszt folytatása, melyből kiderül, hogy milyen megjelenési formái voltak a politikai mémeknek a 21. század előtt, illetve hozzunk egy magyarországitól eltérő példát is. Érdemes lesz olvasni!